Újszerű megközelítés: pontozáson alapuló, testmozgást ösztönző módszer – cikkismertetés [Points-based physical activity: a novel approach to facilitate changes in body composition in inactive women with overweight and obesity – paper review]

Összefoglaló

Bevezetés: A közelmúltban végzett vizsgálatok arra hívják fel a figyelmet, hogy a középkorú nők két alapvető dolog miatt nem végeznek fizikai aktivitást, egyrészt az idő hiánya miatt, másrészt a motiváció hiánya miatt. Ezért a szerzők úgy gondolták, hogy ki kellene dolgozni egy olyan technikát, amely beleilleszthető a mindennapi életbe.
Kutatás célja: Megvizsgálni, hogy az új "pontozás alapú" fizikai aktivitás (PBPA) mérési módszernek milyen hatásai vannak a testösszetételre az inaktív nők körében, akik túlsúlyosak vagy elhízottak, szemben a strukturált testmozgást végzőkkel.
Módszerek: 76 túlsúlyos vagy elhízott, középkorú inaktív nőt (41 ± 2 év; átlagos BMI 29,2 ± 3,4 kg/m2) véletlenszerűen osztottak be a 3 csoportba, 24 hetes vizsgálati időszakra. Egyik csoport a "pontozás alapú" fizikai aktivitást végzőkből állt, akiknek hetente 30 pontot kellett összegyűjteni, másik csoport a strukturált testmozgást végzők, akik heti 5-ször 30 perc mérsékelt intenzitású testmozgást végeztek, a harmadik csoport pedig a kontroll volt, akik továbbra is szokásos inaktív életmódot folytattak. A PBPA csoportba tartozó személyeket egy táblázattal látták el, melyben különböző tevékenységek voltak feltüntetve, például: porszívózás, kertészkedés, ablakpucolás, vasalás stb. Mindegyik tevékenységnek volt egy adott pontja, mely pontszám tízpercnyi mozgásformára vonatkozott. A fizikai aktivitás pontokat a metabolikus egyenértékből (MET) adaptálták, mely alapján 30 pont volt egyenértékű a 150 perces tempós gyaloglással. A 0., 4., 12. és 24. héten testösszetétel (DXA: dual energy X-ray absorptiometry) és antropometriai mérések történtek. A saját bevalláson alapuló tevékenységeket heti rendszerességgel rögzítették. A 0. és a 24. héten a táplálkozást önbevallással (táplálkozási napló), a fizikai aktivitást objektív aktivitásmérő műszerrel (accelerométer) adták meg.
Eredmények: A 76 résztvevőből 58 fő teljesítette a 24 hetes intervenciós időszakot, innen származtak az elsődleges végpontokra vonatkozó adatok (testösszetétel, antropometria). A fizikai aktivitás objektív mérésére 19 résztvevőnél volt lehetőség, és 41 főnél vettek fel élelmiszerfogyasztásra vonatkozó adatokat. A PBPA csoportba tartozó nők szignifikáns súlycsökkenést értek el a 24. hét végére: -3,3 ± 5,9 kg (-3,4 ± 7,1%, p = 0,004). A derékbőség (-2,8 ± 4,6 cm vs. +2,1 ± 6,6 cm, p = 0,024), valamint a testzsír mennyisége (-2,3 ± 4,6 kg vs. +0,1 ± 2,0 kg, p = 0,075) a PBPA csoportban a 24. hét végére csökkent, szemben a kontroll csoport értékeivel. A hasi lokalizációjú elhízás mind a 12. héten (-6,1 ± 12,6%, p = 0,005), mind a 24. héten (-10,1 ± 18,4%, p = 0,005) csökkent a PBPA csoportban, a viszcerális zsírszövet pedig még nagyobb mértékű csökkenést mutatott (- 5,8 ± 26,0%) szemben a kontroll csoporttal (+7,8 ± 18,3%, p = 0,053) a 24. hét végére. A testösszetétel, a testtömeg és a derékbőség változatlanok voltak a strukturált testmozgást végzőknél. A PBPA csoportban nőtt a könnyű fizikai aktivitás végzése, ugyanakkor trendszerűen csökkent az ülő életmódot folytatók száma. Ráadásul a PBPA csoportban a napi energia-felvétel csökkenésének tendenciája is megfigyelhető volt –445 ± 564 kcal-ával (p = 0,074), és jelentős csökkenést tapasztaltak a napi zsírbevitel mennyiségében is (p = 0,042).
Következtetés: Az egyszerű ösztönzésen alapuló, fizikai aktivitást támogató új pontrendszer hatékony stratégiának tűnik a testtömeg és a testzsír csökkentésére a túlsúlyos és elhízott inaktív nőknél, szemben akár a strukturált testmozgást végzőkkel is.

Tanulságok a hazai szakemberek számára:
A szerzők által ismertetett módszer könnyen beilleszthető a mindennapi rutinba, ezáltal nagyobb rugalmasságot és színesebb, teljesíthetőbb választási lehetőséget biztosít a célpopulációnak. A vizsgálat eredményei az egészségügyben dolgozó szakemberek számára is fontos népegészségügyi üzenetet hordoznak, mely a lakosság tájékoztatásával jelentős mértékben hozzájárulhat az egészség javításához, megőrzéséhez.