Az anyai attitűdöt befolyásoló családi tényezők [The influence of family factors on maternal attitudes]

Összefoglaló

Bevezetés: A pozitív anyai hozzáállás, az egészséges anya-magzat kapcsolat, közvetve az anya és a baba lelki egészségének alapja. Az anya viszonyulását magzatához számos tényező, köztük a család jellemzői jelentősen befolyásolhatják. Kutatásunk célja feltérképezni a várandós nők társas támogatottságát, párkapcsolati elégedettségét, hogy milyen összefüggésben állnak ezek a kapcsolati tényezők az anyasághoz való viszonyulásukkal. Az anyai attitűd mellett a várandós nők által észlelt apai attitűd mértékét is vizsgáljuk, illetve a védőnő családot támogató szerepét.
Módszertan: Célcsoportunk 18 év feletti, párkapcsolatban élő várandós nők voltak (n=547), átlag életkoruk 28,7 (SD=5,3) év. Saját szerkesztésű kérdőívünk - mely a demográfiai adatokra, anyai és apai attitűdre, védőnővel való együttműködésre tartalmazott kérdéseket - mellett két standard kérdőívet alkalmaztunk az adatgyűjtés során, a Kapcsolati Elégedettség Skálát és a Társas támogatás kérdőívet. Az alábbi statisztikai módszereket használtuk az adatelemzés során: χ2-próba, független mintás t-próba, korreláció analízis (Spearman, Pearson), egyszempontú független mintás varianciaanalízis.
Eredmények: Vizsgálati mintánkban az anyai attitűd független volt a családi állapottól (p=0,249) és a párkapcsolati elégedettségtől (r=0,028; p=0,507), viszont szignifikáns, de elhanyagolható mértékű pozitív összefüggést mutatott a társas támogatás mértékével (r=0,105; p=0,014) és a szülővel való kapcsolat erősségével (r=0,135; p<0,001). Az első babájukat váró (p=0,009), illetve a babát tervező (p<0,010) nők szignifikánsan magasabb anyai attitűdöt mutattak. Az észlelt apai attitűd jelentősen magasabb volt a házastársi kapcsolatokban (p=0,003), illetve a tervezett várandósság esetén (p<0,010), közepes pozitív korrelációt mutatott a párkapcsolati elégedettséggel (r=0,642; p<0,001), és gyenge együttjárást a társas támogatás mértékével (r=0,229; p<0,001), valamint az anyai attitűddel (r=0,292; p<0,001). A védőnői tanácsadáson való közös részvétel összefüggést mutatott az anya által észlelt magasabb apai attitűddel (p<0,001) és párkapcsolati elégedettséggel (p=0,002).
Következtetések: Tekintettel arra, hogy a tervezett fogantatások esetén magasabb mind az anyai, mind az apai attitűd, érdemes lenne a családtervezésre nagyobb hangsúlyt fektetni. Az észlelt apai attitűd összefüggésben áll a párkapcsolati elégedettséggel, a védőnői tanácsadáson való közös részvétellel és gyengébb mértékben az anyai attitűddel. Így a párkapcsolat megerősítése, illetve a tanácsadáson való közös részvétel az apai attitűd növelésén keresztül segíthet a pozitív anyai attitűd kialakításában.

Summary
Introduction: Positive maternal attitudes are the basis of a healthy maternal-fetal relationship and indirectly the mother's and baby's mental health. The mother's attitude towards her fetus can be influenced significantly by a number of factors, including family characteristics. Our research aims are mapping the social support and the relationship satisfaction of pregnant women, and the connection between these relationship factors and maternity attitudes. Besides maternal attitudes, we also look at the degree of paternal attitudes felt by pregnant women and the supporting role of the health visitor.
Methods: Our sample consists pregnant women in a relationship over 18 years of age (n=547), with an average age of 28.7 (SD=5.3) years. We used two standard questionnaires, the Relationship Satisfaction Scale and the Social Support Questionnaire together with a self-constructed questionnaire for demographic data, maternal and paternal attitudes and cooperation with the health visitor. The used statistical methods were: χ2-test, independent sample t-test, correlation analysis (Spearman, Pearson), independent samples variance analysis.
Results: In our study maternal attitudes were independent of the marital status (p=0.249) and the quality of the relationship (r=0.028, p=0.507). However, it showed a significant, but weak, negligible correlation with social support (r=0.105; p=0.014) and the strength of the parent relationship (p<0.001; r=0.135). Women who expected their first baby (p=0.009) and planned pregnancy (p<0.010) showed significantly higher maternal attitudes. The observed paternal attitude was considerably higher in spousal relationships (p=0.003) and in planned pregnancy (p<0.010). There was a moderate positive correlation with relationship satisfaction (r=0.642; p<0.001) and poor correlation with the level of social support (r=0.229, p<0.001), as well as with maternal attitudes (r=0.292; p=0.001). Joint participation in counselling with the health visitors was associated with higher parental attitudes (p<0.001) and relationship satisfaction (p=0,002).
Discussion: Given that in planned pregnancy both the mother’s and father’s attitudes were higher, it would be worthwhile to put emphasis on family planning. The perceived paternal attitude is related to relationship satisfaction, counselling with the health visitor together, and weaker related to maternal attitudes. Strengthening the relationship with the partner, and the joint consultation can promote developing a positive maternal attitude by increasing the father’s attitude.