Gyógyítás és interkulturalitás [Interculturality and healthcare provision]

Összefoglaló

Bevezetés
A 2013 óta drámai mértékben megnőtt menekülthullám váratlan kihívások elé állította az Európai Unió egészségügyi ellátórendszereit. A 2015-ös tömeges bevándorlás okozta krízis hívta életre az Egészségügyi Világszervezet (World Health Organization, WHO) által szervezett „Menekültek és migránsok egészsége” csúcstalálkozót (High-level meeting on Refugee and Migrant Health), melynek záródokumentuma rámutat az ún. „migránsérzékeny egészségügyi ellátórendszer” kialakításának és az egészségügyi dolgozók képzésének fontosságára, tekintettel a bevándorló népesség nyelvi, vallási és kulturális sokszínűségére. Kutatási céljaink között szerepel ezen ajánlások mentén vizsgálni a Pécsi Tudományegyetem Általános Orvosi Kar (PTE-ÁOK) hallgatóinak felkészültségét, jelenlegi interkulturális kompetenciaszintjét és azonosítani az esetleges hiányosságokat és fejlesztendő területeket.
Módszerek
Kérdőíves felmérésünket a Pécsi Tudományegyetemen (PTE) a 2016–2017-es tanév során a magyar nyelvű képzésben részt vevő 1., valamint 4. és 5. évfolyamot végző orvostanhallgatók körében végeztük el. Kutatásunk során összesen 391 kérdőívet értékeltünk, a válaszadói ráta 83,9%-os volt. Felmérésünkhöz anonim, önkitöltős kérdőívet alkalmaztunk, 94 db, többségében zárt végű kérdéssel. A felmérés eszköze a Klinikai Interkulturális Kompetencia Kérdőív (KIK-kérdőív, Clinical Cultural Competency Questionnaire) magyarra fordított és adaptált verziója volt. A felmérés kérdései 6 témakör köré csoportosultak: szociodemográfiai jellemzők; többségi populációtól eltérő kultúrájú csoportok egészségügyi ellátásával kapcsolatos háttérismeretek; attitűdök és készségek; komfortérzet kultúrközi szituációkban; a felsorolt témákkal kapcsolatos korábbi képzéseken való részvétel; illetve a jövőbeni képzéseken való részvételi szándék. Az adatok feldolgozása SPSS 21.0 programcsomaggal történt.
Eredmények
Az eredmények alapján megállapíthatjuk, hogy a kérdőív által vizsgált 4 fő kérdéskör esetében (ismeretek, készségek, attitűdök és komfortérzet kultúrközi szituációkban) a magasabb nyelvi kompetenciák, azaz a több idegen nyelv ismerete minden szempontból növelték az interkulturális kompetenciaszintet. A korábban elvégzett interkulturális képzési programok egyedül az ismeretek magasabb szintjével álltak összefüggésben, de nem voltak hatással a résztvevők készségeire, attitűdjeire és kultúrközi szituációkban való komfortérzetére. Számos specifikus, fejlesztendő területet azonosítottunk, mint például a kulturálisan szenzitív életvégi ellátást, valamint a munkatársak, páciensek derogáló megjegyzéseivel szembeni megküzdést.
Következtetések
Annak ellenére, hogy nehézséget jelenthet egy új kurzus kurrikulumba integrálása a hallgatók túlterheltsége és időhiánya miatt, a hallgatók nyitottak további ismeretek elsajátítása és készségfejlesztés iránt a migrációs kérdéskör aktualitása miatt, valamint saját ismereteik, készségeik fejlődésének érdekében. Bízunk abban, hogy eredményeinkre és hallgatóink javaslataira alapozva a közeljövőben egy sikeres, új klinikai interkulturális kompetencia kurzust indíthatunk.

Background
Since 2013 the rapidly growing international migration has posed new challenges to EU healthcare systems. As a result of the crisis situation caused by mass immigration in 2015 a ’High-level meeting on Refugee and Migrant Health’ was organised by World Health Organization (WHO) and its Outcome Document emphasizes the importance of providing migrant-sensitive health care and training health professionals taking into account the migrants’ cultural, religious, and linguistic diversity. Along these recommendations this study aims to assess medical students’ preparedness, and actual level of intercultural competence (ICC), and to identify potential deficiencies and areas to be improved.
Methods
A questionnaire survey was conducted at University of Pécs, in 2016/17 study year among freshmen and senior medical students. A total of 391 questionnaire were analysed and the response rate was 83.9%. Anonymous, self-administered questionnaire was used containing 94, mainly close-ended items. The tool was a modified and translated version of ‘Clinical Cultural Competence Questionnaire’ developed by R.C. Like. The items were grouped into 6 sections: sociodemographic characteristics, knowledge, skills, attitudes in relation to providing healthcare for culturally diverse populations and comfort-level in intercultural situations, and previously completed ICC trainings, as well as willingness to attend future diversity trainings. Data were analysed using SPSS 21.0.
Results
Based on our results, higher scores were demonstrated in terms of ’better language competencies’ (ie. the more foreign languages spoken) for all of the 4 main ICC domains, while ’previous intercultural trainings’ were only related to higher level of ’Knowledge’ but had no effect on participants' ’Skills’, ’Attitudes’ and ’Comfort-level’. Our study highlighted some specific sensitive areas to improve, such as ’providing culturally-sensitive end-life care’ or ’dealing with derogatory remarks on somenone’s ethnicity’.
Conclusions
Despite intergrating a new course into medical curriculum may face several difficulties due to students’ overload and lack of time, still, it is encouraging that study participants are open towards further information. We hope that our study results and the consideration of participants’ proposals will surely contribute to the success of a new optional ICC course in the close future.